2015. szeptember 4., péntek

15. Fejezet: Újra


Előszó: Sziasztok! Nem is tudom mikor volt utoljára rész...Nagyon sajnáljuk, hogy késtünk... De tényleg ez most úgy alakult hogy nem tudtuk hozni. Mostmár tényleg próbálunk valami rendszert kialakítani hogy tudjuk hozni a részeket normálisan. És így hogy nincs ki sürgessen még lassabb a munka... 
Najó nem dumálok többet, jó olvasást remélem tetszeni fog, írjatok vélemény. Köszönjük hogy velünk vagytok!

Puszi:
Az Írók

-Elise szemszöge-

Egy hét telt el és én még mindig itt vagyok. Napok óta ki sem mozdultam itthonról. Miket beszélek? Még mindig Niall-nél „lakom”. Nem akarok haza menni. Ők elmentek az orvoshoz, hogy megállapítsa le lehet-e szedni a gipszet vagy sem. Addig gondoltam összeütök valamit mert még nem is ebédeltünk, így benéztem a hűtőbe, hogy keressek valami olyat, amit egyszerű elkészíteni és nem kell elmennem a boltba.
Mint mondtam nem akarok kimozdulni. Egésznap fagyit eszek, mint egy romantikus filmben, amikor az álompár szakít és a kanapén ülve zabálja dobozból a fagyit. Ez alatt az 1hét alatt 2kilót híztam! Borzasztó… De mikor Ness-nek elmeséltem csak röhögött és azt mondta, hogy legalább már nem vagyok olyan, mint egy anorexiás és legalább a karamellás fagyi is elfogyott, amit utál. A karamellás fagyiról is Zayn jut eszembe, mert ő sem szereti. Bármire ránézek, csak őt látom. A vázáról, mikor lesöpört a konyhaasztalról mindent, vele együtt azt az ízléstelen libaürülékzöld vázát is csak azért, hogy ráfektessen. Csodálkozom, hogy erről a zsák krumpliról, ami a bennt van a hűtőben van nem az jut eszembe, mikor elmentünk a McDonalds-ba kaját venni, mert nem volt kedve haza menni és a sült krumplin osztoznunk kellett, mert otthon hagyta a pénztárcáját és csak pár font volt nála. Tényleg mint valami nyálas romantikus filmben, amiket amúgy mindig is utáltam. Gáz vagyok.-Gondoltam és megráztam a fejem. Nem kéne rá gondolnom hiába estem bele menthetetlenül. Elvettem a konyhai polcról egy vastag szakácskönyvet, ami minimum 800oldalas volt…Ez egy apró mosolyt csalt az arcomra. Nem hiszem, hogy Niall-nek olyan nagy lenne a szakácstudománya. Egyszer láttam a szendvicsét, amit Baseballedzésre vitt és elég... Érdekes és egyéni kialakítása volt mind a kenyér, mind a benne lévő... Öhm... Inkább hagyuk. Nem is tudom mit fog kezdeni Ness nélkül, mikor holnap hazaérnek a szülei az üzleti útjukról.
Kinéztem magamnak egy egyszerűnek kinéző receptet, de rájöttem, hogy nem kéne a NASA-hoz fordulni az alapanyagok megszerzése miatt, így maradtam az egyszerű spagettinél. A rakott krumplit már unom, de azért azt is megcsinálhatnám... 
Egy olyan 3 óra alatt mind a kettővel elkészültem és el is pakoltam, így jöhetett a jól megérdemelt tévézés.
A kisasztalon 6darab számomra teljesen egyforma távirányító díszelgett. Az elsővel a DVD lejátszót kapcsoltam be, a másodikkal az erősítőt, aztán meguntam és inkább magamra húztam egy pokrócot. Elfeküdtem a kanapén és becsuktam a szemem, hogy egy kicsit átgondoljam a dolgokat,  mikor a telefon csörögni kezdett, de nem mozdultam. Majd lehallgatják a hangpostát.
- "Itt Niall! Jelenleg nem vagyok otthon, mert... Ő... Hagyj üzit a sípszó után." - Elmosolyodtam majd próbáltam még jobban elmélyülni. Ami majdnem sikerült is mikor...
- Hello Niall! Itt Zayn. – A hangra összeszorult a gyomrom, majd felültem a kanapén és az asztalon levő vezetékes telefon felé pillantottam. - Elise miatt hívtalak. Kiderítettem, hogy a Green lány hol lakik most és rájöttem, hogy ő az a csaj, aki miatt nem jössz el esténként a Clubba velünk, hanem inkább otthon ágytornázol. - hallani lehetett a hangján perverz vigyorát kijelentésén, majd aprót köhintett, amin halkan kuncogtam de még mindig nem mozdultam. - Csak tudod... Szeretném már látni és... - itt mély levegőt vett és éreztem, hogy le fogja majd tenni így oda szaladtam a telefonhoz. - Na, mindegy. Ha látod, szólj neki...
- Halo? - kaptam fel az utolsó pillanatban a kagylót.
- Szia... Az a multkori dolog.. - Kezdte, de nem akartam erről beszélni…Nagyon nem.
- Hagyjuk nem érdekes. – Hát ez elég gyenge volt…
- Gondoltam kiengesztelhetnélek miatta… De most komolyan. - Na, nem! Légy erős!! Ezt nem fogod bevenni…Magyarázott az eszem, míg a szívem szerintem egészségtelenül gyors tempóra kapcsolt és beharaptam az alsó ajkamat. - Kérlek... – Magam elé képzeltem az arcát, ahogy rám mereszti csokibarna szemeit és a világ legsármosabb mosolyával méreget. Még a fagyi is elolvadna tőle! (Főleg ha nem zabáltam fel volna az összeset…) A vér fémes ízét éreztem meg a számban, ahogyan ráharaptam és csak úgy a fogaim között szűrtem ki a szavakat.
- Nem is tudom... Még átgondolom.. – Gratulálok. Ez nagyon meggyőző volt…
- 10perc és ott vagyok. – Jelentette ki és letette. Istenem mekkora egy ökör vagyok... Villámgyorsasággal lezuhanyoztam, majd magam köré csavartam egy törölközőt, de mikor kiléptem a fürdőajtón ő már a kanapén ült és kaján vigyorral mért végig.
-Szia.-Vigyorgott tovább, míg keresztbe fektette az egyik lábát a másikon és lazán fújt egy rágó lufit.
-Szia…-Motyogtam zavartam majd, ahogyan csak a lábam bírja felszaladtam a lépcsőn, bementem Nessy-ek szobájába és a szárítóról lekaptam a ruháim, majd beszaladtam a fürdőbe és felkaptam őket. Kiléptem az ajtón, Zayn pedig a frászt hozta rám, mikor ott állt szembe velem két méterre a szembe lévő falnak támaszkodva, a kezében egy rövid tavaszi ruhával.
- Vedd fel. - dobta oda nekem, amin eléggé meglepődtem.
- Dehát ez... 
- Vanessáé tudom. De nem fogja megtudni. - Kacsintott rám. Az önérzetem végre felébredt bennem és vadul tiltakozni kezdett. Nem vagyok a tulajdona. - Gyorsan vedd, fel mielőtt kedvem támad segíteni. –Vigyorgott és olyan közel hajolt hozzám hogy érezhettem kellemes illatát. Egyik kezét a csípőmre helyezte és csak azt éreztem, ahogyan a fülembe szuszog és beszívja az illatom. Zavaromban elléptem tőle és sietve elindultam a fürdő felé. Tudta…Tudta hogy így fogok reagálni… Annyira szemét…Míg felvettem a ruhát gyorsan letöröltem a kósza könnycseppet az arcomról. Mintha rám öntötték volna. Nem hiszem el... Kérés nélkül elveszem a kedvenc ruháját a barátnőmtől. És ha megtudja, hogy Zayn miatt... Gyorsan dobtam neki egy SMSt, hogy kölcsön kérném, amire annyi volt a válasz, hogy: "Csak nyugodtan. De minek és hova kell?" Úristen és most mit mondjak? Végül az üzenet második felével nem törődve lezártam a képernyőt.
Kiléptem a fürdőajtón, mikor Zayn egy elismerő mosollyal biccentett majd átkarolta a derekamat és a nyakamat kezdte el csókolni. Most először kényelmetlennek éreztem a helyzetet. Elegem van ebből. Nessynek igaza van… nem szabadna hagynom, hogy ezt csinálja velem. Teljesen elcsavarta a fejem és már csak azt látom, hogy mennyire borzalmasan helyes és édes és minden… Mégsem szóltam egy szót sem csak kedvtelenül hagytam hogy azt tegyen velem, amit akar.
- Mikor jönnek vissza? – Kérdezte Niallékre utalva, míg homlokát az enyémnek döntötte. Annyira vágtam rá hogy egyszer szájon csókoljon. Úgy igazából.
- Fél három. Körübelül... – Motyogtam és igyekeztem elfojtani a sírást. Zayn vagy nem vette észre hogy a könnyeimmel küszködök, vagy nem érdekelte. Megfogta kezem és kihúzott az utcára, majd beültünk a kocsiba és sietve elindultunk. Az út néma csöndben telt, csak Zayn dobolt idegesen a kormányon. Lassan elhaladtunk a szomszédos házak előtt, majd a mienk és Zaynné előtt is. Értetlenül ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Hova megyünk? – Kérdeztem végül.
- Hozzám. A másik házamba. - Most már tényleg érdekel, hogy honnan van ennyi pénze... - Vanessa ott keresne először és az anyád is állandóan bekopog, hogy körbenézzen. Ugye nem kockáztatod a lebukás esélyét? –Magyarázta.  Anya... Neve hallatán gombóc nőtt a torkomba. Istenem annyira hiányzik... Pár pillanatig a gondolataimba merültem, amiből Zayn kellemes hangja szakított ki.
- Valami baj van? – Simította végig kezét csupasz combomon, mire a pulzusom az egekbe szökött.
- Nem. Semmi...-Ráztam meg a fejemet.
Egy 10 perc elteltével meg is érkeztünk egy óriási 2 emeletes modern barnára vakolt házhoz. Ahogy beléptünk a dupla ajtón egy világos padlójú szolid előszobával találtam szembe magam. Teljesen ellentéte Zayn stílusának.
Zayn felém fordult és meg se várva hogy levegyem a cipőmet, az ölébe kapott.
Szinte reflex szerűen fontam dereka köré lábaim, ami miatt magasabb voltam nála, úgyhogy lenéztem rá és játékosan összeborzoltam a haját. Egy apró morgás hagyta el ajkait, ami miatt kuncognom kellett.
- Ne nevess ki. - mosolygott rám ő is, mire újra összekócoltam. 
- Miért is ne? - egy aprót nevetett, majd felvitt az emeletre és ledobott az ágyára.
- Majd meglátod. - a nyakamat csókolta én pedig még mindig a dereka körül összekulcsolt lábakkal túrtam bele a hajába minden egyes érintésére. Vad és erőszakos volt velem, mint mindig, de egyszer csak megállt és mélyen a szemembe nézett.- Ne haragudj… Elvesztettem az eszem. Tudod, hogy megőrjítesz… Azt akarom, hogy te is élvezd. - Homlokát az enyémnek döntötte, majd gyengéden végigsimított a testemen mire megborzongtam.
Miután újra lezuhanyoztam, Zayn is elment én pedig lefeküdtem és a fal felé fordultam. Már majdnem elaludtam, amikor éreztem hogy Zayn befekszik mellém és hátulról átkarol. 

1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett, de kérlek a betűszínt változtassátok meg, mert nagyon nehéz így olvasni. Köszönööm! :))

    VálaszTörlés