Prológus

Elise Wright
Lapoztam mégegyet a könyvben, és szomorùan konstantáltam, hogy a lap tetején az Íròi utòszò feliratot olvashatom. Letettem a könyvet magam mellé majd végigdőltem az ágyon. Lehunytam a szememet és hagytam hogy megelevenedjenek előttem a könyv szereplői. Bárcsak olyan lehetnék mint Christina....Erős...Elbűvölő...
Én milyen vagyok? Az a tipikus jó kislány. Félek megszegni a szabályokat, félek megvalósítani az álmaimat. És legfőképpen félek megszólítani azt a barmot, ahogyan Nessy tanácsolta.
Mert milyen is az élet? Megvan mindenem, mégsem érzem boldognak magamat. Egész életenben itt fogok punnyadni és álmodozni.
Gondolatmenetemből a telefonom hangos csörgése szakított ki. Elmosolyodtam ahogyan meghallottam a dallamot ami a legjobb, sőt egyetlen barátnőn hívását jelzi.
-Szióka.-Szóltam bele a telefonba.
-Szia El! Ugye tudod hogy mit sportol a te Zaynie-kéd?-Vágitt bele rögtön a mondanivalójába.
-Igen...Baseball-ozik.-Válaszoltam kicsit értetlenül.
-Na és azt tudtad, hogy ahol ő játszik ott lányoknak is van edzés?-Hadarta izgatottan.
-Mostmár tudom.-Ez a válasz felért azzal mintha azt mondtam volna hogy "Nessy, nem tudsz semmibe sem belerángatni..."
-Ne csináld már! Tök jó lesz! Ott vannak a haverjai...Mind helyes pasi...-Fűzött Vanessa tovább.
-Nem érdekelnek a helyes pasik... Se Zayn.
-Persze. Én meg sült lazacot ettem reggelire.- Igen, Nessy utálja a halat az ő szavaival élve főleg a lazacot és főleg olyan izésen megsütve.
-A haverjai tényleg nem érdekelnek...-Próbáltam menteni a helyzetet.
-De Zayn igen...
-Ajj hagyjál már Nessy...-Motyogtam fáradtan. Most semmi kedvem erre gondolni.
-Anyukád már megengedte. -Mondta és szinte láttam hogy  diadalittasan elmosolyodik.
-Eljössz velem? - kérdeztem. Tudtam hogy nem mer eljonni velem.
-Öhm....Hát nekem... Őőő... Dolgozom! - mondta, mire nevetni kezdtem.
-Nincs is munkád!
-De lehetne! - mondta halál komolyan amire már mindketten nevettünk.
- Akkor nem megyek...
- Ne csináld ezt! Ha nem vagyok ott veled nem csinálsz majd semmit?? Ha már nem akarsz szűz lenni,akkoris legyek ott veled? -nevetett a vonal végéről.
- Jaj hallgass már...  Ez sosem fog megtörténni...
- Ezért menj el. Kérlek... Ha magadért nem akkor értem... Kérlek... - kezdte kérlelően mire lassan engedtem neki és beleegyeztem.